jennifer lowe hewit



Játékok
főoldal
Zene
Videó
Hírek
Betyár kalandok
amit tudni lehet róla!!
Fórum
Galéria







Betyár kalandok

1.rész

Egyszer volt hol nem volt volt egyszer egy legendás ménes a Bakonyi Betyárok.Ezt a nevet azért kapták ,mert rombolták a gazdák földjét élelem után kutatva.Úgy mint az igazi betyárok:elvették azt amire szükségük volt,de cserébe nem adtak semmit. "A Bakonyi Betyárok ménese okos,szívós ,ravasz,eltökélt,megfontolt és bátor lovakból állt.Vezetőjük a legnemesebb ló akit valaha láttam!Csodás dús fekete sörénye és farka csak úgy lobogott mikor a fennsíkon át vágtatott.Soha semmitől meg nem ijedt védte,óvta ménesét.Amikor mozgott látni lehetett izmai játékát .A nap lemenő fényében a szőre csak úgy szikrázott!Leírhatatlan látványt nyújtott és mindig bizsergett a szívem mikor láttam őt!Kiváló vezér volt, csapatát mindig a legbiztonságosabb helyre vezette és furfangosságának hála élelmük mindig volt és a ménesből soha egy ló sem került ragadozó karmai közé. Neve:Bendegúz.Hát nem pompás név egy ilyen eltökélt,erős és bátor vezérre?Szerintem ráillik!De hisz a nevet is én adtam neki!!Párja a szépséges Harmatcsepp remek csikókat nemzett és mindig belőlük lettek a legkiválóbb mének és kancák.Gyönyörű párt alkottak Bendegúzzal,mert tökéletes ellentétei voltak egymásnak: Bendegúz gyönyörű fekete Harmatcsepp pedig fakó volt mint az emberi bőr.Az egyik közös csikójuk Feketeéj olyan gyorsan száguldott már csikókorában hogy egy fürge kis török ló sem érte volna utol.Felülmúlhatatlan ménné nőtt az elmúlt pár esztendőben.Fenséges izmain csak úgy játszottak a nap sugarai.Csodás éjfekete színével pedig olyan gyönyörű...! Két éves korában fura mód az apja nem űzte el a ménesből!Oszlopos tagja lett a társaságuknak. Minap mentem volna ki hogy megnézzem mi történt velük látom,hogy drága,szépséges (az apjánál is szebb) Feketeéjjel valami baj van.Sántít.Okát még nem tudom...Megfordult.De jajjj...!Az oldalán egy óriási seb tátong!Egy darabig figyeltem.A seb friss.Egyszer csak Feketeéj összeesik.Megrémültem,dermedten ültem a bokorban és feszülten figyeltem.Reméltem hogy csak pihen.Órákat vártam de nem állt fel.Hirtelen felbukkan egy farkas.Azonnal cselekedtem.Rohantam Feketeéj felé.Nem állt fel.Attól tartottam feladta.De nem!Láttam a füleit.Lelapította.Meg is próbált felállni de nem sikerült neki.Minő boldogság és megkönnyebbülés árasztott el!!Felkaptam egy botot meg egy követ.A követ neki hajítottam a farkasnak,hogy felkeltsem a figyelmét.Észrevett,közeledett.Megdermedtem a félelemtől. Nem tudtam mitévő legyek.Nyerítést hallottam.Feketeéj nyerített.Ekkor megjelent Bendegúz.Jól kivehető alakja felágaskodott és elűzte a farkast.Éreztem , hogy csoda történt!Eme fenséges vezér megmentette egy magamfajta mihaszna ember életét.De ekkor valami egészen különöset éreztem.De nem volt időm a gondol- kodásra. El kellett látnom Feketeéj sebét.A farkas bármikor visszajöhet.Ezt jól tudtam.Egy egész falkával és akkor nekem meg Feketeéjnek a nap nem süt többé. Nosza nem is voltam rest felszedtem pár gyógynövényt,hoztam a tarisznyámból tépést és elállítottam a vérzést,bekötöttem a sebet. Segítettem felállni Feketeéjnek.Mikor felállt arra számítottam , hogy elszáguld majd ezért félreugrottam.De azonban ő meg se moccant.Értetlenül meredtem rá. Felém fordult.Aztán újjab csoda történt!Feketeéj nem hogy a ménese után ment volna odajött hozzám.Szelíden belefújt a hajamba.Kellemes melegség árasztott el.Feketeéj megkerült és hátulról megbökött.Mintha azt mondaná:'Te is segítettél nekem én sem hagylak itt téged mert a barátom vagy.'Bizsergést éreztem.Tudtam ,hogy nem azért nem megy el,mert én segítettem rajta és ez amolyan viszonzásképpen.Nem.Ez annál sokkal több és mélyebb.Egy mély és tartós BARÁTSÁG kezdete azt hiszem. Megindultam az újonnan szerzett barátommal:Feketeéjjel.Én sem tudtam elhinni,hogy ez velem történik meg és,hogy ez a valóság. Itt a ménes.Feketeéj az anyjához üget.Előttem meg itt a kérdés:Vajon befogadnak?De ezen nem kellett sokáig aggódnom.A lovak körémgyűltek megszagoltak. Utána jött a vezérpár.Harmatcsepp elfogadott.De mi lesz ha Bendegúz nem?Farkasok bármikor ideérhetnek.Egyedül végtelen préda vagyok számukra. Egy pillanatig behunytam a szemem.Bendegúz eltűnt!Ekkor meleg fújást éreztem.Olyan melegséget éreztem mint mikor Feketeéjjel megkötöttük a barátságunk. Ezután tudtam Bendegúz is elfogad és családja tagjaként néz rám nem pedig ellenségként.Repestem az örömtől!A Bakonyi Betyárok községébe tartozom!Egy szegény családból származó lány ki mindig is lovak társaságát akarta!Mivel a szüleim meghaltak és a rokonaimat nem ismertem nem volt családom.Így volt időm figyelni eme nemes állatokat.Azt ettem mit a természet adott.Mindigis családra vágytam.Na tessék ime itt van!Mikor Feketeéj kilépett a sorból és vidáman nyerített odamentem hozzá és átöleltem. -Soha többé nem válunk el-suttogtam a fülébe.-Köszönöm...Barátom. Alkonyodott.A lovak nyugodtan legeltek.Bendegúz és Feketeéj őrködtek.Váratlanul farkasüvöltést hallottam.Nem sokkal később felbukkantak az első farkasok. Éhesek voltak.Farkas éhesek.Megrémültem s Feketeéj alakját kerestem.De eltűnt.Kétségbe estem. -Feketeéj Feketeéj merre vagy?-kiáltoztam-Fuss drágaságom ha kedves az életed-kiáltoztam neki tovább.S meghallotta ezt a többi is.Értelmetlenül néztek rám. A farkasok irányba mutattam.Ebből megértették.Vágtázva elindultak .Csak egy ágaskodó csődör maradt velem eggyütt a halál torkában.Nyerítését felismertem. -Feketeéj!!-kiáltottam a könnyeimmel küzdve-Drága Barátom!-mondtam könnyes szemmel.Láttam,hogy felém vágtat.Mikor ideért felugrottam rá,belekapasz- kodtam a sörényébe.De akkor már nagyon közel voltak a farkasok. -Fuss szélvészként drága Feketeéj fuss ahogy csak tudsz mutasd meg milyen fából faragtak-kiáltottam vegyes érzelmekkel ezzel is biztatva Feketeéjt.Mire ő úgy megindult,hogy csak a por maradt utána. Behunytam a szemem s átadtam magam a vágtázás élményének.Éreztem milyen gyengéden lépked Feketeéj ugyanakkor milyen sebesen.A farkasoknak esélye sem volt!Hamar beértük a többi lovat.Megkönnyebbülten csúsztam le Feketeéj oldalán s kimerülten rogytam le a fűre.Behunytam a szemem.Fáradt voltam.Már este volt.Hamar álomba merültem. Napkeltekor felriadtam álmomból.Bágyadtan körbenéztem.Lassan felocsúdtam s megrettenve gondoltam a legrosszabbra:itt hagytak.Alig hittem el : Feketeéj a barátom volt.Hogy hagyhatott itt?Mozgást vettem észre a dombok mögött. -Farkasok-gondoltam magamban.Ekkor egy ismerős nyerítés,egy ismerős alak. -Feketeéj-kiáltottam s futva eredtem szeretett lovamhoz. Mikor összeértünk Feketeéj boldogan nyerített. -Feketeéj!De örülök neked azt hittem itt hagytál.-Feketeéj megrökönyödve nézett rám.Mintha azt kérdezte volna:-Hogy hihettél ilyesmit? Felnevettem. -Jajj drága Feketeéj!-mondtam nevetve-Csak azért hittem ezt,-folytattam suttogva-mert csak tegnap ismertelek meg-s átöleltem-de mikor nyerí- tésed meghallottam rögtön tudtam,hogy te vagy az!-amint ezt elmondtam csókot nyomtam az orrára mire Feketeéj elégedetten horkantott. Felpattantam a hátára mire Feketeéj felágaskodott s nekiiramodott és a felkelő nap felé vágtattunk mire a ménes többi tagja is csatlakozott.Így vágtattunk mezőkön termőföldön át mire az emberek ezt kezdték el rebezsgetni:-Ez a lány kész csoda! * -Ez az a lány kinek a szüleit a törökök ölték meg.-mondja egy gazda -De hogy illeszkedett behozzájuk?-kérdezi egy szegényasszony. -Mindig is tudtam,hogy ez a gyerek nem közénk való-mondja egy másik. -Jó gyerek volt az-feleli egy árus. -Most végre megtalálta a helyét-mondja az az asszony aki ideiglenesen a szárnyai alá vette. -Mi is a neve?-kérdezi Mariska néni. -Igen!Ki is ő?-kiáltja Juli néni. -Ő a kis Eszterke-feleli Éva néni ki gondját viselte. -Gyönyörű ló eladó-Kiáltja az árus,hogy másra terelje a szót. -Élj boldogan kicsi Eszterke-mondja Éva néni Eszterke után meredve -Hűha ez csodás volt-mondtam Feketeéjnek.-Ilyet én még nem éltem át.Köszönöm. Nagyot ásítottam -Hú de álmos vagyok-mondtam a lovaknak-lefekszem abba a fa árnyékába-mutattam oda ahova menni készülök de ezt már csak Feketeéjnek mondtam. Feketeéj horkantott majd elindultam a fa felé.Lefeküdtem az árnyékába s mély alvásba szenderedtem. Amikor felkeltem már este volt.Feketeéj alakja kirajzolódott mellettem.Megvizesedett a szemem.Meghatódtam,hogy itt áll mellettem s őrködik. -Feketeéj-suttogtam-kedvesem ez nagyon kedves tőled.-mondtam neki halk,szelíd suttogásban.Feketeéj mélabús szemekkel nézett rám.Felálltam, körülnéz- tem.A ménes elment.De Feketeéj itt maradt velem. -Sajnálom.-mondtam neki bűnbánóan-Ha akarsz menj utánuk.-folytattam.De Feketeéj olyan gesztust tett mintha azt mondaná:-Nem megyek.A barátom vagy s nem hagylak itt.Itt vagyunk egymásnak és ez számít.Az utolsó mondatot a szemei árulták el.Szemem könnybe lábadt.Soha senki nem volt ilyen kedves velem mint most Feketeéj. -Hát akkor induljunk utánuk.- mondtam neki.Elindultunk a sötét éjszakába. Bendegúzt megtámadta egy farkas.Utána sorra jött a többi.Nem volt számára menekvés.Hajnalcsepp meg akarta menteni de Bendegúz elküldte.Tudta jól ha meg is menekül elvérzik s meghal.Ekkor paták zöreje hallatszott.Egy hangos nyerítés s egy ló ágaskodó alakja.A ló nem más mint Feketeéj! * -Bendegúzt megtámadták-sikoltottam fel.Valóban.A csodás mént ellepték a farkasok.Feketeéj nyerített s felágaskodott.Közben én lecsúsztam róla s a sötétben tapogatózva követ és botot kerestem.Közben láttam,hogy Feketeéj a vesztébe rohan.Azt is láttam,hogy egy farkas ráugrik. Neeeee!-kiáltottam.Láttam,hogy a lovak még küzdenek.-Harmatcsepp segííts!!!-Kiáltottam a kancának.Nekirugaszkodott rúgott, harapott.Bennem is fellángolt a düh.-Nesze ez a tiéd te vérfaló kutya-Kiáltoztam s célpontosan dobáltam a köveket.Amelyiket eltaláltam felémfordult és Napsugár(aki szintén bekapcso- lódott a harcba)könnyedén felrúgta.Letéptem egy hegyes vastag faágat.Rohantam a lovak felé.A faágat lándzsának használtam volna de mikor egy farkas nekemrontott ledermedtem a rémülettől.Jeges izzadtság ömlött keresztül rajtam és a félelemtől letaglózódva álltam egyhelyben.Napsugár felnyerített és neki- rontott a farkasnak aki gyorsan el is iszkolt.Megmenekültem.Megkönnyebbülés árasztott el.Napsugár ölt pár farkast de Feketeéj és Harmatcsepp lába is dolgo- zott.Felrúgták,megtaposták a farkasokat.De Bendegúz is megölt párat.Mikor már az összes kutya elkotródott Odarohantam Bendegúzhoz.Csúnyán megsérült. Szedtem gyógynövényt vettem ki tépést a tarisznyámból és elláttam Bendegúzt.Utána megnéztem Harmatcseppet és Feketeéjt.Ugyan ők is megsérülteg de nem súlyosan. -Hamar meggyógyultok- mondtam nekik-De Bendegúzzal más a helyzet.Kellene egy ló aki elvisz a közeli faluba a nénémhez ő segít Bendegúzon-mondtam a lovaknak.Napsugár felágaskodott ebből tudtam,hogy ő elvisz.Felpattantam rá és máris száguldottunk a falu felé. Amint elértük a falut átvágtattam a főutcán Napsugárral és csak a néném házánál állítottam meg. -HÓÓÓ!Nyugi kislány-nyugtattam meg-Megérkeztünk.Mindjárt jövök.Addig is pihenj.-mondtam neki és beviharoztam a házba. Az én jó Éva néném még fenn volt. Éva néni Éva néni!-kiáltottam-Jöjjön gyorsan. -Jajj jövök jövök már angyalom-hallatszott Éva néni rekedtes hangja-Itt vagyok.Mi történt? -A Bendegúz...A Farkasok...Sérülés-hadartam-Kérem jöjjön gyorsan. -Lóval jöttél?-kérdezte. -Avval-volt a feleletem. -Jó nyergelem is az öreg Rigót-szólt. Hamar elkészültünk s már vágtattunk is Bendegúzhoz. Mikor Éva néni ellátta az összes sebesült lovat Bendegúz hálásan nézett hol rám hol Éva nénire. -Rendbe fog jönni?-kérdeztem óvatosan. -Rendbe hát-volt a felelet. Megörültem.Elköszöntem Éva nénitől és lefeküdtem.Egy idejig forgolódtam s átvettem mi is történt ebben a pár órában s elaludtam. Másnap reggel elindultam gyalog az Buda felé.Feketeéj utánam vágtatott.Értetlenül nézett rám. -Megyek Budára hátha találkozom egyik régi barátommal Sárával-mondtam neki válaszul-és egyúttal vehetek valami ételt magamnak.-egészítettem ki maga- mat.Feketeéj folyton követett.Ezzel azt akarta a tudtomra adni,hogy ő velem jön.Elbúcsúztunk a családunktól és elindultunk Budára. Mikor Buda városa elé értünk ott már török nyüzsgött.Meglepődtem.De nem volt időm gondolkodni.Jöttek a gyalogos janicsárok.Elindítottam Feketeéjt s máris száguldottunk vissza a méneshez. Mikor visszaértünk Napsugár vágtatott elénk.Gyönyörű élénk barna színe úgy ragyogott mint a nap.Feledhetetlen látványt nyújtott.Amint rá néztem eszembe jutott Éva néni. -Szólnom kell neki a törökvészről.-mondtam félhangosan-Feketeéj fuss majd én irányítalak-mondtam neki.S vad vágtában futottunk a falu felé. Nagy meglepetésemre senki sem volt ott.Házak égtek halottak voltak mindenütt. -Itt jártak.-mondtam lehangolva-későn jöttünk.Leszálltam s bementem a néném házába.Minden el volt égve.Kivéve egy könyvet. -A vad Bakonyi Betyárok-olvastam hangosan-Ezt magammal viszem-gondoltam.Valójában nagyon imádtam ezt a könyvet.Minden este ezt olvasta fel Éva néni.- Ha nem tudsz aludni majd olvasok mesét!-mondtam szomorúan viccelődve Feketeéjnek.-Lassan indulnunk kéne-szóltam ki.Felpattantam a hátára s ügetve megindul- tunk vissza a rétre s közben a könyvet magamhoz szorítva elmélkedtem. Napsugár hangos nyerítése kizökkentett a gondolataimból.Köszöntött minket.Izzadtan fáradtan fújtatott. -Mi történt?-kérdeztem.Napsugár lehajolt.Én is követtem példáját.-Törökök.Itt jártak.-feltételeztem-Remélem nem vittek el egy lovat sem. Körbejártam a ménest. -Egy kettő három.....tizenhárom.....huszonegy.-számoltam.-Mind megvagytok.Ennek örülök-jelentettem ki. Megfordultam.Feketeéj és Napsugár egymás mellett feküdt a földön. -Úgy látszik Feketeéj nincs szükséged a mesémre-mondtam boldogan.-Jó éjt , aludj jól! Lefeküdtem nem messze tőlük,hamar elaludtam.De nem sokáig aludtam.felrángatott egy török.Megijedtem. -Ne félj-szólt hozzám.Hangját felismertem. -Sára -kiáltottam fel.Átöleltem.Te hogyhogy itt vagy?-kérdeztem. Háát.....-kezdte a történetét Sára. Másnap reggel arra ébredtem,hogy Feketeéj húzigálta a ruhámat. -Jól van ,jól van máris kelek fel-mondtam.-Jövök már nna! Hol a mé....-nem tudtam befejezni a mondatot-TÖRÖKÖK ÉS VANNAK VELÜK VADÁSZKUTYÁK IS-kiáltottam. Ráncigáltam Sárát,hogy felkeljen.Csakhamar felébredt. Mi a.....-mondta-Jesszus meneküljünk-kiáltotta s gyorsan kezdte nyergelni jó Lili lovát.Én gyorsan felpattantam Feketeéjre. -Na mi lesz?-kérdeztem Sárától-Induljunk!! -Jóó de a nyereg-rebegte-Nincs meg! -Ne törődj azzal az átkozott nyereggel!-szidtam le.Leszálltam Feketeéjről és felsegítettem Sárát. Gyorsan felugrottam Feketeéjre.Vágtába ugrattam .Szélsebesen futott Lilivel a nyomában. -Az az átkozott ember ki elvitte a nyergem-hallottam Sára szitkozódását. -Ne zsörtölődj már annyit Sára-szóltam neki hátra.-Inkább örülj annak,hogy ily szabadon ülheted meg jó Lili lovad. -Igazad van-kiáltotta-Gyíí Lili !!Ne hagyd,hogy ez a kis ló lehaggyon-mondta lovának amire ő gyorsabban vágtatott. -Gyerünk Feketeéj.-súgtam a fülébe.-Mutasd meg Sárának!Kis ló létedre a szélviharnál is gyorsabban mégy.S ezzel gyors egyenletes robogós vágtába kezdett. Estefelé találtunk egy lerombolt falut ami menedéket nyújtott erre az estére. -Itt pihenjünk le-mondta Sára. -Rendben-feleltem.-Amúgy is fáradt vagyok. Ásítottam.komolyan mondtam amit az előbb mondtam.Bár Sára nem látszott fáradtnak.Talán azért lehet ,mert ő két évvel idősebb nálam.Ő tíz esztendős én meg nyolc.Na de mindegy.Nagyon álmos voltam.Léptem párat majd elterültem s máris aludtam. Mikor felkeltem a nap már magasan járt.Felpattantam a gyepről és szememmel Feketeéjt kerestem.Nem találtam ,de nem estem kétségbe. -Feketeéj!-kiáltottam.Nem soká melegség öntött el mert valami fújtatott mögöttem.Tudtam hogy Feketeéj az. -Feketeéj-mondtam s megfordultam.-Sára merre van?-kérdeztem eme derék lovat.Feketeéj a templom felé bökött.Odafutottam s lám ott volt Sára Lilivel eggyütt. -ÁÁÁ ezek a rabló kutyák!-szitkozódott.-Mindent elvittek. Nem mindent-szóltam oda neki.-találtam almafát szép kerek almákkal.Gyere. Bevártam Sárát,elindultunk az almafához.Leszedtünk jó sok almát.Adtunk a lovaknak is. -Tessék.Megérdemled.-mondtam. Ideje indulnunk-mondotta Sára s azzal a lendülettel felpattant a lovára.Az almát a számba fogtam s felültem Feketeéjre.Lépésben megindultunk,közbe én az almát falatoztam. Déltájt mozgást hallottunk. -Mi-mi ez?-kérdezte félve Sára-Tán farkasok?? -Nem dehogy.Ez annál nagyobb-feleltem.De nem volt időm kimondani mit gondolok.Öt török ugrott ki a bozótból.Sára megrémült.Lecsúsztam a lovamról s kövek utyán nyúltam.Úgy mint a farkasoknál célrapontosan dobáltam.Teljes erőmmel hajigáltam a követ.Az egyik kutya mögém került.Lefogott,de Feketeéj megrúgta. Ott helyben meghalt.Gyorsan felültem.Sára megfordította Lilit.Én követtem Feketeéjen.Azt hittem Egerbe tartunk.De nem... * Amikor a nap már lemenőben volt megláttam a ménest.Megörültünk Feketeéjjel.Napsugár és Harmatcsepp boldogan nyerített fel.Bendegúz meg felágaskodott. Mellettük elnéztem.Egy őrülten vágtató kis török lovacskát vettem észre.Odafutottam hozzá.Megnyugtattam,leszerszámoztam..A nyerget odavittem Sárának.Ő elvette s felrakta Lilire.Feltettem a kantárt a kis lóra.odamentem Feketeéjhez. -Te maradj itt.Rád itt van szükség.-suttogtam neki.-Én elmegyek Sárával de majd visszajövök.Talán esztendő múlva.Oda menj ahol barátok lettünk.Én oda fogok menni ígérem-fogatkoztam neki.Ő horkantott.-Viszlát Feketeéj!-búcsúztam tőle majd felültem a kis lóra majd Sárá és Lili után ügettem. Nem sejtettem,hogy Sára Sopronba fog vinni. -Hol vagyunk?-kérdeztem megszeppenve. -Sopronban. Kikötöttem a lovam. -És mit keresünk itt?? -Pót szülőket neked.Hisz nem élhetsz örökké azokkal a lovakkal. -Aha... Betértünk egy házba. -Kati néni Pista bácsi!!!-kiabálta Sára. -Itt volnánk mi az lelkem?.-hangzott el a feleletben kérdés. -Hoztam egy árvát. -Milyet? -Kedveset. -Hol van? -Itt mellettem. -Gyere be csillagom-mondta az öreg Kati néni.-Kérsz valamit enni?-érdeklődött kedvesen. -Köszönöm most nem.-utasítottam el udvariasan.-Talán majd később. * 4 esztendővel később: Egy sötét emberalak lovagol az éjszaka közepén.Lova megboltik s az ember nagy puffanással ér földet. -Az áldóját-hallatszott szitkozódása.-nem is gondoltam hogy itt gödrög is vannak.-Gyalog indult tovább. Hajnalban már látni lehetett ki az:A kis Eszterke.Hogy megnőtt. Szomorún emlékeztem vissza hogy hogy jöttem el otthonról -Nekem mennem kell. -Hová lelkem? -Vissza a családomhoz. -De mi vagyunk a családod. -De nekem az igazi családomhoz kell mennem. -A szüleid halottak-Érvelt maradásom mellett Kati néni. -Nem.Maguk ezt nem értik. A maguk szó szívenszúrta az öreg házaspárt. -Kegyelmed kisasszony pedig nem mégy sehová. Dühös voltam.Csak úgy füstölögtem.Ezt ők nem érthetik.És ezután szökésem tervén gondolkodtam. Aztán pedig így kerültem ide. Hajnalban vágtára ösztökéltem az azóta Veréb nevet kapott kis török lovat.Hű társam lett.de biz már nagyon hiányzott Feketeéj!!! -Gyerünk Veréb.Már mindjárt ott vagyunk.-susogtam Verébnek s egyenletes vágtába ugrott. Dél körül már ott is voltunk.Nyomban megpillantottam Feketeéjt -Feketeéééj!!-Lecsúsztam Verébről és odafutottam hozzá.Feketeéj egyedül volt.Nagyon sovány volt. -Sajnálom.-mondtam neki.-Nem engedtek el.Mostanáig a törökök körülvették Sopront. De nekem mennem is kell vissza nagyon sajnálom kedvesem.Velem tartassz???-kérdeztem.-Jajj!De a ménes. Szomorún néztem vissza Sopron felé. - Mennem kell - suttogtam Feketeéj fülébe, Ő rám nézett azzal a simogató, bársonyos nézésével amivel csak Ő tudott nézni. Azt hittem a szívem szakad bele. Nem sejtettem, hogy a búcsú így fog fájní. Bele túrtam a sörényébe és magamhoz szorítottam ízmos nyakát. Könnyek szöktek a szemembe és láttam ,hogy Feketeéj szeme sarkában könny csillog. Mégegyszer útoljára egy csókot arra az okos fejére., ,megfordultam és elindultam, magamon éreztem a tekintetét, hallottam , hogy elindul utánnam. - Csak vissza ne nézzek mert nem tudom itt hagyni - ezt ismételgettem magamban , közben mint egy mázsás súly nyomta a lelkem az a tudat hogy elvállunk ,ŐRÖKRE!! Ekkor a távolból egy , Napsugár nyerítése hallatszott Feketeéj felkapta a fejét megtorpant majd elindult a hang irányába. Hívta a ménes ! * 1 hónap múlva dühödten csaptam be magam mögött az ajtót és rohantam Verébért.A lovam felnyerített.Gyorsan felszerszámoztam.Felültem rá és ügetésre ösztökéltem.Hoztam magammal a kis bőrtarisznyám és egy kis élelmet.A pótszüleim megtiltották hogy lovagoljak.Így kijelentettem hogy elmegyek.Ugyan ők nem engedtek el de én gyorsan kirohantam.Céltudatosan lovagoltam előre. Már 3 napja lovagoltam amikor megláttam egy sebesen száguldó lovat és egy hozzálapuló lovast.Amikor közelebb értek láttam hogy a ló az Lili a lovas pedig Sára.Megkönnyebbültem. _Sáááára!.-kiáltottam.De nem ült fel.Sőt csúszott le a lóról.Leugrottam Verébről és a száguldó Lili felé rohantam.Sára eszméletlen volt.leszedtem a lóról és egy fa árnyékába vittem. -Ho-hol vagyok?-kérdezte Sára-éés hol van...-kezdte meg a mondatot de nem tudta befejezni mert megpillantotta Lilit amint épp vezettem felé. -Csak hogy felébredtél-mondtam neki.-Indulnunk kell! -Mégis hova? -Megkeresni Feketeéjt.-válaszoltam. -Rendben.-de előbb ennék valamit.-mondta Sára éhesen. -Tessék itt egy amla.De gyorsan edd meg.-sürgettem.Nagyon kíváncsi voltam mi van Feketeéjjel. Körülbelül már 1 órája lovagoltunk mikor megláttunk egy ménest.Vágtába ugrattuk a lovakat. -Feketeéj!Te vagy az?-kiáltottam.egy csodás fekete ló felemelte a fejét és nyerített.Ő volt az.Alig hittem el.Megtaláltam. Megállítottam Verébet , leugrottam róla és odarohantam rég nem látott barátomzoz.Nemhittem hogy látom még valaha.De itt van mellettem és most csak ez számított. -Nem hiszem el hogy megtaláltuk.-mondtam Sárának. -Én sem.-válaszolta szórakozottan.Napsugárt bámulta.Én is rá pillantottam.1 hónap alatt gyönyörű ló lett belőle.A szőrén csak úgy játszott a napsugár. -Ő ki?-kérdezte Sára -Napsugár.-feleltem. -Illik rá-mondta álmodozva. -Csak nem akarsz rá felülni?-kérdeztem tőle nevetve. -Háát...szóval...-kezdett a mondókájába.De én félbeszakítottam. -Napsugáár-szólítottam a lovat, mire ő felnézett és elindult felém.Amikor odaért, megsimogattam. -Szereld le és engedd el Lilit.-szóltam oda Sárának. -Rendben. Elengedte Lilit aki boldogan vágtázott a többiekhez akik hamar befogadták.Én is leszerszámoztam Verébet.Nagy dolgot forgattam a fejemben. -Figyelj Sára.-szóltam a barátnőmnek.-először én megpróbálok felülni Feketeéjre és utána Napsugárt is kipróbálom mert ugye engem jobban ismer mint téged. -Jó-felelte. -Ez a nyereg kedves Feketeéj.-mutattam a lónak.Láthatóan nem tetszett neki de nekem megengedte hogy feltegyem a hátára.Felkantároztam. -Ügyes vagy-dicsértem meg a lovat.Meghúztam e hevedert.Feketeéj tűrte. -Rendben most felülök rád.-mondtam neki.nagyon izgultam.Igaz nyereg nélkül ültem már rajta de ez más.De bíztam benne.Felültem.Nem mozdult.Nagyon örül- tem.Elinditóttam lépésbe.nagyon óvatosan lépkedett.Melegség járt át.Majd ügetésre ösztökéltem. -Nagyon gyönyörűen néztek ki együt.-mondta Sára boldogan. -Köszi. -Vigyáz rád.-jegyezte meg Sára.Elmosolyodtam.Feketeéj egyetértően horkantott.Izgulva vágtába ugrattam.Feketeéj olyan puhán lépdelt szinte olyan volt mitha repültünk volna. -Csodás ahogy vágtázik-ábrándozott Sára.-Milyen érzés?-kérdezte. -Mesés.-feleltem.Végül visszavettem ügetésbe majd lépésbe.Megállítottam és leszálltam róla. Felnyergeltem Napsugárt aki táncolt kicsit de mikor felültem rá maga volt a megtestesült nyugalom.Minden jármódban jól teljesített bár számomra nem volt olyan kényelmes mint Feketeéj.Megállítottam és leszálltam róla és átengedtem Sárának. -Csak óvatosan.-figyelmeztettem amikor már lóháton ült.-A szárral csak óvbatosan és finoman bájn mert érzékeny a szája.A lábad se kelimbáljon mert akkor megindul rendben?!-adtam neki tanácsokat. -Rendben- és máris Napsugárra koncetrált.Remek párost alkottak.Fújtatást éreztem.Feketeéj volt.Felvettem a földrőla felszerelést.Feltettem Feketeéjre és fel- ültem rá.Ő rámsandított. -Induljunk.-mondtam.Feketeéj egyetértően horkantott.Mosolyogtam.Ekkor hegyezni kezdte a fülét.Én is felfigyeltem és a többi ló is. -Mi ez?-kérdezte Sára. -Nem tudom...de fussunk-mondtam. A fák mögül körülbelül 30 vagy annál több szarvas bukkant elő.Megnyugodtunk. -Hihetetlen hogy megijedtünk a szarvasoktól-mondtam gúnyosan. -Igaz-helyeselt Sára. -Induljunk a többi ló után.Úgy megrémültek hogy elvágtattak,és még a végén elveszítjük őket.-figyelmeztettem magunkat.Azzal a lendülettel vágtába ugrattuk a lovakat. -Menjünk gyorsabban.-szóltam hátra Sárának. -Szerintem is...bár ilyen terepen nem...-hopp ugrott egyet Napsugár-könnyű.-fejezte be a mondatát. Gyorsabb tempóra ösztökéltem Feketeéjt aki puhán de szélsebesen vágtatott.A nyomunkban Napsugár Sárával a hátán. Estefelé utolértük a ménest. -Hát ez mesés volt-áradoztam álmodozva miközben leszerszámoztam a lovam. -Egyszerűen leírhatatlan-folytatta helyettem Sára miközben ő már engedte el Napsugarat.Én is elengedtem Feketeéjt. Fogtam a felszerelést és egy fának az ágára tettem őket.A barátnőm is ugyan így tett.Egymásra néztünk mire én elmosolyodtam. -Most mi lesz?-kérdeztem tőle. -Gondolom alszunk.Fáradt vagyok.-válaszolt Sára és ásított egyet. -Rendben aludj egyet.Én megkeresem Bendegúzt és Harmatcseppet.-mondtam és kutatva meredtem a távolba. Már este felé járt mikor a fár mögött 2 suhanó élőlény bukkant fel.Mikor elővágtattak láttam hogy Harmattcsepp és Bendegúz a két suhanó árny.Megörültem.Ben- degúz bevágtatott a tisztás közepére és mintegy parancsszóra felágaskodott. -Ez meseszép-fürödtem az ágaskodó ló szépségében.Visszarohantam Sárához,amikor Feketeéj,Veréb,Lili és Napsugár rémülten vágtattak felénk. -Sára,Sára-keltegettem barátnőmet. -Mi az?-kérdezte felháborodottan. -Öööö...-megnéztem mi az-Medve-sikoltottam fel. -Micsoda?-pattant fel Sára.Felsikított.-Nyergeljünk gyorsan.Siess.-sürgetett. -Veréb Lili Fussatok a ménessel.-mondtam a lovaknak.Megértették és elvágtattak.Gyorsan felszereltük a lovakat és felpattantunk.De a medve mindultalan köze- lebb ért.Már egy ágyúhossznyi távolságra volt tőlünk.Vágtába ugrattuk a lovakat. -Gyerünk Napsugág-kiáltotta Sára. -Fuss drága Feketeéjem.Száguldj át mindenen.Mutasd meg mit tudsz.-mondtam imádott lovamnak.Mire Feketeéj puha de szélvész gyors vágtába ugrott.Hamar beértük Sáráékat és gyorsan le is hagytuk őket.Mámorító érzés volt.Amikor már annyira eltávolodtunk a medvétől hogy már nem is láttuk megállítottam Fekete- éjt és bevártuk Sáráékat. -Hú ti aztán gyorsak vagytok.-lihegett Sára -Igen.-feleltem.-De te miért lihegsz ha Napsugár futott helyetted?-kérdeztem kuncogva. -Hát egy kicsit rázós ut volt te nem érezted-kérdezte ártatlanul de meglepődve. -Nem.Feketeéj olyan puhán lépdelt hogy nem éreztem.-áradoztam,és valóban így is volt.Olyan simán lépdelt mintha szálltunk volna. -Jó lehetett.-felelte.-Na menjünk pihenjünk le valahol és másnap megkeressük a ménest.-adta ki a parancsot Sára. Rendben.-feleltem és viccelődve szalutáltam Sárának-Ott egy kis falu.Mi lenne ha ott szállnánk meg?-kérdeztem hirtelen ötlettől vezérelve. -Remek ötlet.-Vidult fel Sára Megérkeztünk.Minden csendes volt.Halottak hevertek mindenütt. -Itt jártak.-jegyeztem meg lehangolva. -Nézd-kiáltott fel Sára és egy mozgó pont felé mutatott.-Menjünk.-mondta unyanis nagyon félt.Vágtába ugrattam Feketeéjt. -Azonnal gyere vissza-parancsolt rám kétségbeesetten. -Azt már nem.Megnézem mi az-makacskodtam.Odavágtattam az árnyhoz ami egyszerre futásnak eredt.Hamar utolértem és lám ott áll egy lány. -Te ki vagy?-kérdeztem tőle. -Szabina.-mondotta remegő hangon.-Ki vagy és mit keresel itt.-kérdezte mostmár felháborodba,vádlón. -Eszter.Szeretnénk itt megszállni.-válaszoltam. -Öööö...felőlem rendben.-habozott-gyere utánam. -Várj egy picit.SÁÁÁRAAAA-kiabáltam.-GYERE LESZ SZÁLLÁSUNK.-üvültöttem.Sára vágtatott felénk.Majd amikor mellénk ért bemutatkozott Szabinának és mentünk utána. -Hűű ezt ti csináltátok?-kérdeztem elámulva. -Nagyon jó.-jegyezte meg Sára. -Köszi.De nem egyedül csináltam.Anna is segített.-mondta.Ekkor előjött a másik lány. -Szia.-köszöntöttem. -Szia-köszönt ő is. -Mi történt a falutokkal?-kíváncsískodtam. -Itt jártak azok a kutya törökök.-vallotta be Anna.-és elvitték a lovainkat.-sírta el magát. -Holnap velünk jöttök?-érdeklődött Sára. -Persze.Unalmas már itt egyedül.-mondta lehangoltan Szabina. -És van egy ménesnyi lovunk.-örvendeztem.-ti is kaphattok egyet egyet. -Az jó lenne.-mondta szomorkásan.-Lóháton bejárni a környéket.-álmodozott Anna.Közben mi Sárával lekászálódtunk a lóról, és leszerszámoztuk őket. -Elengeditek a lovakat?-kérdezték egyszerre döbbenten az ujdonsült barátaink. -Persze idejönnek ha szólunk nekik.-büszkélkedtem. -Na és mi a becses nevük?-kérdezte Anna. -Az enyémé Napsugár.-mosolygott Sára.-Bár a nevét Eszter adta neki. -Igen...és az én lovam neve pedig Feketeéj.A másiké Veréb de őt már nem lovagolom-mondtam.-ha akarja valamelyikőtök szóljon és az övé lehet. -Igen.Szép kis ló.-segített be Sára. -Na menjünk aludni.-mondtam álmosan-Fáradt vagyok.-és mint ezt igazolván ásítottam egy nagyot. -Rendben.-felelték egyszerre és nevetésben törtek ki.Én értelmetlenül meredtem rájuk majd elnevettem magam.Elmentünk aludni. Én kora reggel keltem és sorra felkeltettem mindenkit. -Ébresztő.Korán kell indulnunk hogy megtaláljuk a ménest -Rendben.-mondta Anna. -Gyalog megyünk?-kérdezte Szabina. -Dehogy lóháton-mondtam-felültök mögénk.Így gyorsabb.Feketeéééj-szólítottam a lovamat. -Napsugár-hívogatta Sára is a lovát.Gyorsan felszerszámoztuk a lovakat felültünk és felsegítettük a lányokat és elindultunk. Gyorsan vágtáztunk.Egyszer csak megpillantottunk egy ménest és a lovaink felnyerítettek.Tudtam hogy ez a mi ménesünk. -Itt vannak.-kiáltottam fel és megengedtem Feketeéjt. -Milyen kényelmes lovad van-jegyezte meg Anna aki mögöttem ült.-És milyen gyors. Igen jegyeztem meg magamban.Hamar odaértünk a méneshez.Leszálltunk elengedtük Feketeéjt és megvártuk Sáráékat.Mikor ők is elengedték Napsugarat lovat kerestünk a lányoknak. -Ez itt Bendegúz,ő meg Harmatcsepp.Ők a vezérpár.-mutattam be a lovakat. -És ők a mi volt lovaink.Veréb és Lili.-folytatta helyettem Sára. -Én Verébet kérem-csapott le Szabina az én kis Verébemre.-De átnevezném.-mondta miközben figyelte milyen gyors. -Na és mi lenne az új neve-kíváncsískodtam. -Villám,Villám-mondta ábrándozva-mert úgy száguld mint ahogy a villám lecsap. -Illik rá-Mondtuk Sárával. -Én meg Lilit.Nagyon szép ló.-dícsérte. -Köszi-mondta ragyogó szemmel Sára. -Na már csak felszerelés kell nektek.-mondtam miközben szereltem is fel a lovamat.-Mindjárt jövök.-szóltam hátra felpattantam és már száguldottunk is. -Ez hova ment?-kérdezgették.De én már csak a feladatra koncetráltam.Láttam pár felszerelést és egy elhagyatott török tábort.Oda tartottam. A tábor mint mindig elhagyatott volt.Leszálltam megkerestem a felszerelést feltettem Feketeéjre és visszaindultunk. -Bocsáss meg hogy veled cipeltetem a nyergeket de ezek nekem nehezek.-kértem a lótól bocsánatot.-De te erős ló vagy és hazahozod nekem ugye? Feketeéj igent bólintott.Meglágyult a szívem.Feketeéj csodás ló és megértő remek társ volt. Jó sok gyaloglás után visszaértünk a táborba a lányok odafutottak és levették a nyergeket és a zablavasakat. -Ez török?-kérdezte Szabina. -Jó megállapítás.Az.-feleltem.-bementem egy török táborba. -Te megőrültél?-szidott le Sára.Nem gondoltál arra hogy elkaphatnak? -Gondoltam volna ha lett volna ott török is.-vitatkoztam -Gyönyörű a nyereg.-mondotta álmodozva Anna.-Tegyük annak a fa árnyékába.-mutatott a nagy tölgyfára ahol a többi felszerelés is volt. -De nehéz.mondta Szabina félúton a fa felé. -Átveszem.-ajánlottam fel neki. -Köszönöm.-hálálkodott.Leraktuk a felszerelést egy ágra és megpihentünk. Feketeéj fújtatására énbredtem. -Mi az lovacskám?-kérdeztem tőle megnyugtató hangon,mire ő a kantárt rángatta. -Ó mozogni akarsz egyet mi?-nevettem.-Rendben. Felkantároztam és felpattantam rá.Kézbefogtam a szárakat és elindítottam.De Feketeéj nem lépni akart.Kilőtt mintha puskából lőtték volna ki. -Hű...jól van drágám.De ne menjünk látótávolságon kívül.-mondtam Körbe-Körbe vágtattunk.Egyszerűen csodás,mesés leírhatatlan élmény volt.Behunytam a szemem és mikor kinyitottam egy óriási fa volt előttem. Megrémültem.De már késő volt.Belekapaszkodtam Feketeéj sörényébe aki olyan puhán rugaszkodott el hogy meg sem éreztem.Úgy ugrott el mintha soha többet nem akarna földetérni,és oly finoman landolt hogy az szinte lehetetlen de Feketeéj mégis megtudta csinálni. -Csodás vagy én kis táltos paripám-dícsértem.Nemsokkal az ugrás után visszamentem a tölgyfához ahol a többiek már vártak. -Hol voltál?-vallatott ki Sára. -Lefuttattam Feketeéjt.-feleltem szórakozottan.El se hittem hogy megugortuk azt a törzset. -Na és milyen volt?-érdeklődött Szabina. -Csodás.És átugrattunk egy Feketeéj magasságú fatörzset.-mondtam. -Te megőrültél?Ki is törhetted volna a nyakad.-dohogott Anna. -Nem láttam...-mentegetőztem.-behunytam a szemem és átadtam magam az élménynek és mikor kinyitottam már ott volt előttem és késő volt.-itt elhalgattam és visszagondoltam mi is történt.-De olyan puhán,finoman ugrott.Mesés volt-áradoztam. -Jó mindegy.Szerintem menjünk inni-váltott témát Szabina-és ha már vízközelben vagyunk lehűthetnénk magunkat-javasolta. -Kiválló ötlet.-helyeseltem mire Szabina cinkosan pillantott rám. Sára és Anna ment elöl Szabina és én hátul voltunk. -Köszi hogy témát váltottál mert különben Sára keresztbe lenyelt volna.-hálálkodtam -Semmiség-felelte félvállról. -Gyerünk lányok egy kis vágta?-kérdeztem és gyorsan vágtába ugrattam a lovam.-Aki először ér a partra az az igazi lovas.Aki utoljára az meg egy nagy lajhár.-kiáltottam Ezzel mind a nyégyen vágtába indultunk és a lemenő nap fele vágtattunk és csak úgy fürödtünk a napfényben. Először én értem le a partra és utánam sorra jöttek a többiek:Sára Szabina és Anna. -Ne már én lettem az utolsóó.-nyafogott Anna. -Jól van ezt alajhárt csak azért mondtam hogy feldobjam a hangulatot.-nyugtattam meg. Leszálltunk a lovakról és ittunk. -ÁÁ milyen friss hideg a víz.-mondta Sára. -Okos ötlet volt Szabina.-dícsértem a lányt. -Nagyon szépen köszönöm.-hálálkodott Szabina. -Mi lenne ha lóval is bemennénk.-vetettem fel. -ÖÖÖÖÖÖ-habozott Anna-Szerintem nem valami jó ötlet. -Ugyan már-mondta Sára.-Ne félj.Vagy nem tudsz úszni?-kérdezte. -De...de tudok.-mondta szégyellősen. -Akkor irány a víz-adtam ki az utasítást,és beugrattuk a lovakat a vízbe.Anna habozva de utánunk jött.Villám lefeküdt. -ÁÁ Villám mit csinálsz?-kérdezte nevetve Szabina.-Álj fel.-utasította a lóvat mire az rögtön felállt.Mind a négyen nevetésben törtönk ki. Mikor már a nap a dombok mögött járt elindultunk vissza a méneshez. -Jaj már megint elmentek.-mondtam szomorkásan és lehervadt a mosoly az arcomról. -Na akkor nyergeket fel és irány utánuk-mondta Anna.Elindultunk utánuk már esteledet amikor megláttunk hogy tábortűz van tőlünk nem messze. Menjünk oda!-Kiáltotuk egyszerre Szabinával Ti őrültek vagytok.-Mondta Anna meghökkenve.Miután Sára mondta-Rendben de csendben. Elindultunk hát és elbújtunk egy fatövében. Megláttuk hogy törökök táboroznak ott.Sára mondta-Tűnjünk innen mielőtt észrevesz valamelyikőjük.-Maradjunk még hallgassuk ki őket hogy mire készűlnek.-Mondtam én. De az egyik török elment fáért és amikor visszaért meglátott minket és elkapott. Neee! Segíts Feketeéj!-Kiálltottam.De már késő volt a többi török is elfigyelt és elkapták a lóvakat is és kikötözték őket.Minket is kikötőztek egy fához.Kiálltoztam hogy engedjetek mocskosdisznók. De fenyegetőztek ha nem hallgatok el megölik az gyik lóvat így hát elhallgattam.Kikell találnunk egy tervet hogyan tudjunk innen megszökni mondta.-Szabina Hé lányok itt van nálam a zsebkésem.-Suttogtam.-Hála az istennek sóhajtottunk fel egyszerre mindnyájan.-Ahogy elalszik az összes török kiszabadítom mindnyájunkat.-Mondtam. Eljött az éjjel mire az összes török elaludt.-Na itt az idő a szabadságra.-Suttogtam vigyorogva.Elvágtam a kötelet és utána a lóvakat is kikötöttem.Menjetek előre mindjárt megyek utánatok.-Suttogtam.-Megőrültél?? -Horkantak fel egyszerre.-Tudom mitcsinálok ti menjetek.Ott maradtam Feketeéjjel és csendben elvettem a táskájukat minden rendben ment elindultam a lányok után. Itt vagyok lányok-Kiálltottam.Eszter!Úgy féltünk hogy valami bajod esik soha többé ne csinálj ilyet.-Mondta aggódva Sára. Elmosolydtam.-Nem éheztetek meg ebben a nagy izgalomban?Mert én nagyon is. Elővettem a törökök táskját és teli volt gyümölcsökkel és sok más ételel. Leszálltunk a lovakról.Letettem a táskát a földre és kivettem belőle egy szép kerek almát.Megkostóltam. -Mmm...ez nagyon finom.-mondtam miközben az ízletes almát ropogtattam.A felét odaadtam Feketeéjnek.-Tessék.Megérdemled. Szabina egy nagy csirkecombot vett ki.-Húú.Ott aztán nagy csirkék lehetnek.-jegyezte meg.-De finom.-kostólta meg a combot. Mindenki ette a kedvérevalót és mikor tele lett a hasunk lefeküdtünk.Mindenki hamar álombamerült de én csak forgolódtam. Valami nem hagyott nyugodni. Vissza kellett mennem a török táborba.Nem tudom miért de láttam ott valamit.Felkeltem és felmásztam Feketeéjre és szép halkan elindultunk vissza a táborba. Amint megérkeztünk már tudtam mit keresek.A hold fényében megcsillant a tárgy mit kerestem.Vonzotta a tekintetem és a szívemet is.ismerős volt az amulett. Csillogó volt mégis egyszerű.A közepére egy vágtató ló volt bevésve,ami kék smaragdból volt és kéken csillogott.Körbe pedig egy írás volt:Eszterke.'Ez az enyém' villant az eszembe.Lecsúsztam a lovamról és felvettem.Sírtam.Ez az amulett volt a szüleim és köztem a kapocs. Ezt még akkor csinálta apukám mikor még a törökök nem jártak Magyarországon. Magamhoz szorítottam.Eltettem a zsebembe és felugrottam Feketeéjre,és visszaügettünk arra a tisztásra ahol a többiek aludtak.Leszálltam és én is lefeküdtem.Gondolkodtam.'Miért vitték el a törökök a talizmánomat?'kérdeztem magamban.Ekkor beugrott a megoldás.Ez a talizmán nyitja azt a ládát amiben ott van az összes pénzük.Ezért adták hát nekem:hogy megőrizzem.De elvesztettem.viszont megint itt van.Védelmezőn magamhoz szorítottam és tovább elmélkedtem.Vajon merre van a láda?'Ott találod meg merre a legjobban húz a szíved'mondta régen apukám.Ez a hely...ez a heely...ez a hely az a szép kis tisztás ahol először ültem lovon ahol először figyeltem meg a lovakat.Apa és anya tudta mennyit jelent nekem ez a hely.Biztos a kis vízesés mögötti barlangban van. Addig gondolkodtam mígvégűl elaludtam.Reggel hajnalban keltem felszereltem az összes lóvat és felkeltettem sorra az összes lányt. -Ébresztő lányok indulnunk kell!-keltegettem őket. -Hova?-kérdezte álmosan Szabina. -A Kiserdő tisztásra.Ott van valami amit meg kell néznünk...-mondtam és a távolba meredtem.A Kiserdő tisztásra?Mi keresni valód van ott?-Kérdezte Sára. -Elmondom ha oda értünk és ha megtalálom azt amit keresek bízzatok bennem.-Mondtam nyugtató hangon.-Rendben megyünk veled.-Mondták mindannyian. Felnyergeltük,felkantároztuk a lóvakat és felültünk rá. -Csak kövessetek.-mondtam és már is száguldottam Feketeéj hátán. Éjjel nappal lóvagoltunk.3 napja lovagoltunk amikor megérkeztünk.A lányok fáradtak voltak. De engem ébren tartott a kíváncsiság.Egy percre sem voltamképes behunyni a szemem. Végül megpillantottam a tisztást.Elengedtem a szárakat és vágtára ösztökéltem Feketeéjt.Hamar a tisztásra értünk. Megvártam a lányokatés leszálltam a lovamról. -Megérkeztünk.-mondtam miközben a szememmel a vízesést kerestem.-Megvan-kiáltottam és rámutattam.Mindenki odanézett. -Gyönyörű...-ábrándozott Sára. -És miért jöttünk ide?-kérdezte gyanakvóan Anna.De én már nem hallottam mert futottam a vízesés felé.Feketeéj hűségesen követett. Gyorsan letérdeltem és a barlangot kerestem.Igaz kívülről egy szűk lyuknak néz ki de belül szép tágas. -Te várj meg itt-mondtam Feketeéjnek és bebujtam a lyukba.Bemásztam az üregbe.Körbenéztem és megtaláltam azt a járatot amibe elhelyezték a ládát. Bemásztam és belebotlottam a ládikóba.Kivonszoltam az üregből és átlöktem a vízesésen.Közben a többiek már ott vártak rám. És várakozón néztek rám.-Itt vagyok már!Ez az amiért jöttem ez a szüleim összes vagyona és ez a medál nyitja a ládát amit kiskoromba kaptam apámtól de a törökök ellopták. Azért mentem tegnap este vissza a táborba.-Meséltem a kíváncsi arcoknak.-Nyisd ki nézük meg mi van benne.-Mondta Anna.-oké.-mondtam. Kinyitottam és a láda telis tele volt aranyal és díszes ruhákkal.Mind négyen elámultunk a szépséges látványon. -Ebből mennyi mindent lehetne venni?-És ezek a ruhák mennyit érhetnek?-Mondta Anna és Szabina egymás szavába vágva. -Várjatok.Te visszamentél a tudtunk nélkül a táborba?-kérdezte felocsúdva Anna. -Igen.-mondtam bűnbánóan. -Na jó mostmár mindegy-mondta Anna. -Én azt az arannyal hímzett ruhát kérem meg a pénzt.-mondta Szabina. -Na azt már nem-vitatkozott Anna. -Hé lányok álljatok le.-szóltam rájuk. -Ezek mind Eszteré ő dönti el mi kié!-jelentette ki Sára. Bocs.-kértek bocsánatot. Ekkor pata dobogás ütötte meg a fülünket. -Bújjatok be én elrejtem a lovakat.-mondtam.-És vigyétek a ládát is.És már is rohantam a lovak felé. Elkaptam az összeset és vittem afelé a fa felé ahol van egy akna és az alatt egy lassan süllyedő út.Levittem a lovakat és lezártam az aknát.Elmentem addig az üregig ahol a lányok már vártak rám. Figyeltük ahogyan egyre közelebb értek hozzánk a törökök voltak. -Neee!Kint maradt a táska.Most mi lesz?-mondta ijedten suttogva Szabina. -Várjatok meg kimegyek érte.-mondtam. -Nem mehetsz ez túl veszélyes.-mondta Sára.De én addigra már kint is voltam.De észrevettek a törökök,és elkaptak. -Segítség Feketeéj!Villám!Gyertek segítsetek!-Kiabáltam segítségért.Feketeéj és a másik három lóló kijött az aknából és neki mentek a törököknek. Eláujlt az engem fogva tartó török oda futtotam a többiekhez addig a lovak elűzték a törököket. -Siessünk elkell innen mennünk-mondtam a többieknek rémülten.Gyorsan felültünk a lovakra és kivágtattunk a tisztásról. -Kinél van a láda?-kérdeztem megkönnyebbüéve. -Ööööö...-mondták egyszerre.-Erre nem gondoltunk-mondta Szabina. -És a medál is ott maradt.-egészítette ki Anna. -Jajj ne.-kiáltottam fel.Visszafordítottam Feketeéjt és szélsebesen visszavágtattunk.Bementem az üregbe felvettem az amulettet és a ládát. Kimásztam és a ládátfeltettem a lovamra és én is felugrottam.Már száguldottunk is vissza a többiekhez. -Itt van.-mondtam elégedetten. -Hála az istennek.Megmenekültünk és megvan az örökséged is.-mosolyodott el Sára. -Igen most már új életet kezdhetünk nyugalomban és gazdagságban.-mondta Szabina. -Most már minden veszélynek vége hazamehetünk Kati nénihez és Pista bácsihoz, Szabina és Anna is velünk jöhet.-mondta Sára. -Igen egy család leszünk.-mondtam. -Köszönjük szépen én benne vagyok és te Anna?-kérdezte Szabina. -Én ezer örömmel végre egy boldog család!-Válaszolt Anna lelkesen -Feltéve ha baj nélkül hazaérünk.-mondtam komolyan.-Ne örüljünk túl korán-figyelmeztettem a lányokat. -Na akkor nyomás haza vár a boldog család!-mondta Sára. Vágtába ugrattuk a lovainkat.Hát már esteledet amikor abba az égő elhagyatott faluba kerültünk ahol elöszőr találkoztunk Szabinával és Annával. Megfürödtünk egy patakban és lepihentünk aludni.... -Ébresztőőő lányok ma már hazaérünk ha nem keveredünk bajba.-ébresztettem őket. -Jajj Eszter ne hozd rám a frásszt hogy bajba keveredünk.Amióta ismerlek csak kalandokba vagyok-mosolyodott el Sára. -A jó élethez kellenek néha izgalmas kalandok is.-mondtam nevetve.-Na induljunk most már nincs sok hátra. -De még nem értek véget a kaladjaink.-mutatott egy vágtató ménesre Szabina. *-Úgy látom üldözik a ménesed Eszter. -Jaj ne tennünk kell valamit.-kiáltottam fel.Felültem a felszerszámozott Feketeéjre és elindultunk a ménes fele.A lányok követtek. Amint közelebb értünk láttuk hogy a törökök űzik a ménest.Csak négyen voltak. -Hé ti büdös törökök-kiáltottam nekik.-Ne a lovakat üldözzétek hanem engem.Úgyse kaptok el rühes kutyák. Felémfordultak és vágtázva üldözőbe vettek. -Fussatok Drágáim legyetek szabadok.-búcsúztam el a ménestől. Feketeéj is felnyerített búcsúzóul és menekültünk a törökök elöl.A lányok után irányítottam a lovam. 3 nap múlva nyomuk sem volt a törököknek.Így hát neki vágtunk hát a napnak már délután volt amikor hazaértünk. -Végre otthon!-sóhajtottunk egyszerre Sárával.- Még vár ránk a magyarázkodás Eszter!-mondta Sára komoran. -Igen tudom de ez már sima ügy-válaszoltam.--Na nyomás befelé!-mondtam vigyorogva. -Kati néni Pista bácsi!!!!!-Kiálltottuk Sárával. -Jaj hát visszajöttetek édeseim?-kiáltott fel boldogan az öreg házaspár. -Igen és hoztunk valamit.-mondtam vigyorogva és megmutattam nekik az aranyt és a ruhákat. Ezek után nagyon jó életünk volt nap mint nap lovagoltunk egy jót és én együt maradtam Feketeéjjel. Minden jó ha a vége jó.És ezzel mindenki egyetért.

THE END







www.ghostwhisperer.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!